<!-- @page { size: 21cm 29.7cm; margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } -->

Szombat reggel,... háttér-rádiózás: … libamáj, libatömés, sikeres sajtótájékoztató valahol Németországban, valamilyen élelmiszer vásáron/kiállításon,… itt is provokál a „négymancs”, … .

Az indulatos gondolatok között jönnek kérdések is:

Hol vannak ilyenkor a magyar „mérges-zöld” alapítványok-egyesületek-csoprtok?

Ellenőrzik-e egymás tényszerűnek – olykor-olykor dogmatikusnak - tűnő állításait?

Miért nem indítottak nagyszabású kampányokat a nyugati szemét-import ellen?

Miért nem vizsgálták/elemezték a „csomagok” tartalmát? - Ha ez mégis megtörtént, az eredménye miért nem kapott nagy nyilvánosságot? Esetleg a hallgatásnak is van ára?

Van-e kapcsolat a csomagok tartalma, a lejárt szavatosságú, vagy romlott élelmiszerek újracsomagolása (csomagoltatása) és a nyilvánosan meg nem nevezett üzletláncok között.

A „nagytekintélyű” nemzetközi természetvédő szervezetek magyarországi alapítványainak, igazgatóságainak, irodáinak munkatársai/aktivistái miért nem éreznek késztetést egy-egy ilyen állítás nyilvános cáfolatára esetleg megerősítésére? Talán szerződésük van egymás levesének tisztán-tartására?

Számomra akkor válnának hitelessé e szervezetek, ha elemeznék egymás vélt, vagy valós hibákra, törvénytelenségekre hivatkozó állításait s azokat tényekre hivatkozva erősítenék, esetleg cáfolnák meg.