A 2009. 02. 28-án megtartott vízitúra bizottsági értekezleten ismét felszínre úsztak a szervezeti létünk problémái:

• itt is felvetődött a „mit ad nekünk az MTSZ?” kérdés,

• volt, aki az MTSZ-től leválást, más szervezethez csatlakozást vetette föl,

• legalább 3 országos szervezet (MTSz, Magyar Kajak-Kenu Szövetség, Magyar Evezős Szövetség) tartja magát a vízitúrázás/-túráztatás legjobbjának,

• a rendezvények többsége párhuzamosan szervezett – jó néhány közülük ugyanarra az időpontra,

• a személyes ellentétek.

Nos, az első és talán itt is a legfontosabb kérdésre szerencsésen – szemléletesen - segítette a válasz megadását a helyszín, ill. a terem tükrös fala: Szemben ült egymással a szövetségtől valamit elváró és a szövetséget képviselő társaság.

Nem kellett hosszas magyarázat ahhoz, hogy

• mindkét oldalon mi állunk (ülünk), hogy

• a szövetségtől mindent elvárhatunk, amit akár egyénileg, akár szervezetként beviszünk a közösbe, hogy

• a szövetség nem mint karitatív szervezet működik – az érvényesítési díj befizetése nem egy bizonyos mennyiségű szolgáltatás megvásárlását jelenti - ezért célszerű az egyenként megszerzett kedvezményeket is bevinni a közösbe, hogy

• rendezvényeink „szervezett” résztvevői jelentős kedvezményekhez jussanak és mindenki más nevezési díjában jelenjen meg a rendező egyesület/szakosztály/szövetség támogatása, a részükre nyújtott sportszolgáltatás értéke,

• a „szeletelés” nem lehet a sikeres továbblépés feltétele.

Maros Pista – Vízi Bizottság vezetőjeként – hatalmas feladat előtt áll.

Segítsünk neki!

Segítsük, hogy a Juhász Ági által elindított folyamatot továbbvigye, de ne csak kapocs legyen a különböző szervezetek között, hanem – a jelek szerint talán jól induló Természetvédelmi Bizottság példáján – fogja össze az azonos célok és érdekek mentén szerveződő csoportokat ügyelve arra, hogy a vízitúrázás nem az MTSz egyetlen szakága.