Élménybeszámolók
| Túra | ||
| Név: | XV. EKE Vándortábor Torockó | |
| Szakág: | Gyalogos | |
| Tájegység: | #arr;tajegyseg;id;%t[tajegyseg]%;tajegyseg | |
| Útvonal: | Augusztus 01. Kedd Kora reggeli kakasszóra indultunk, jó idő, viszonylag jó tempó, határ előtt a Non stopnál pénzváltás.[1 ROL=80 HUF] Aztán gyors határon átkelés. Rögtön jobbra matricaváltás, az úthasználati díj egy hétre 7 ROL. | |
| Túratáv: | km | |
| Szintemelkedés: | m | |
| Beszámoló: | Szatmárnémeti főteréről a körforgalomból kitérve a hídon át (útépítés és kicsit hepe-hupás út) a repülőtér felé vezető úton irány Zilah. Az E81 jelű út teljesen jó minőségű, soha nem gondoltam, hogy otthonra is ilyen minőségű utat kívánnék.. Erdődön, az út a vár mellett megy el, ennek kápolnájában volt Petőfi Sándor és Szendrey Julianna esküvője.   Az egyetlen megmaradt bástya és Ákos mellett elhaladva Az Ákos nemzetség monostora a XII. sz-ból. nagysokára Sarmaság és utána nemsokára Zilah. Útépítés, egy sáv lezárás és elterelés. A Meszesre való felmenetel egy derékszögű balos kanyar után jön. Elég kemény emelkedő, közben nyújtózkodtunk. A Meszes szerpentinjei után hajlott hátú dombok következtek. Ezek lassan átszelidültek a kalotaszegi dombokká. Kolozsvárra befutáskor az eleje még jó út, de utána azért ez változott. A pályaudvar előtt jobbra aztán pánikolva ” Megyünk kifelé Várad felé!” majd egyszerre csak balos és a Farkas utca mögé keveredtünk, a Szabók bástyájához. Na képben vagyunk! Innen egyenes az út E60 irány Torda. Az útminőség még mindig minőség. Torda: a parknál irányjelzés, hogy tgk jobbra, mi egyenesen el be az Ótordai részre egy tábla sincs, apró pánik, vissza, jobbra el. De megtekinthettük a tornyos csacsa-ragyás cigánypalotát, és nagy nehezen kijutottunk az Ótordai főtér utáni körforgalomhoz, ahonnan pár perce visszafordultunk. Innen már megint figyelni kellett. Topánfalva felé vitt az út, ami már rozogább, de még mindig a mi 4. főutunknak megfelelő. És akkor Borrévnél feltűnt a Gyulafehérvár felé mutató nyíl. Na, innen az út már ordinálé. Kátyú kátyú hátán. Le is lassultunk, kerülgetni kellett a nagyobbakat. De beértünk a Torockó vendégház elé. Itt már a kapu, az Isten hozott! felirattal. Megérkeztünk. Bejelentkezés, hosszú sorban állás A Torockó vendégház, háttérben a Székelykő után [50 ROL/fő + 5 az autó parkolás]. Beiratkoztunk a túrákra [14,11,4 helyre.tétre,befutóra]és megkerestük a sátorhelyünket. Na, ez meg piszokul el volt dugva! Állítólag így kérte a Szövetség. Teljesen el voltunk vágva a tábortól, de még a mobil WC-től is kb 500 m-re voltunk, ami meg az ember gyorsaságát tette próbára. Sátorépítés, berendezkedés és az ilyenkor szokásos szomszédolás, apró kortyokkal. Azért a negyedik.-hetediknél már kinyílik az ember. Meg ráadás apró sör. A társaság nagy részével egy esztendeje találkoztunk. Volt miről beszélgetni. Aztán ránk esett az este. Patakcsobogás, tücsökzene és csucsu. Augusztus 02. Szerda A szokásos hangzavar reggel. Akik előbb indultak, feldúlták a tábort, de mi is készülődtünk. Bemelegítésként a 14 számú útvonalat választottuk. Ez a Tordai hasadék-Torda útvonalat jelentette. Beültünk a buszba, és megnéztük az út mellett frissen épülő műemlék ortodox kolostorokat. Hát!? Aztán a kátyús útszakaszon túljutva már volt térerő, elértük a Mészkő utáni kilátópontot. Innen már az apostolok lován. Az eső lába lógott egy kicsit. Molnár Lajos bácsi mint túravezető itt tartott egy rendkívül információdús beszámolót a területről. Előttünk a mélybe láthattuk a Bors Mihály féle EKE házat, a hasadékot. Letalpaltunk a kiindulópontunkhoz, ám az eső lába meg leért Így úgy kezdtünk, hogy a sörsátrak alá menekültünk. A zivatar gyorsan átszaladt felettünk, csak egy kicsi szemerkélés maradt meg. Jómagam (nagy turista!)esőköpeny nélkül! Még reggel se volt a fejembe, hogy bepakoljam. Hiába a falatnyi hp+sör keverék hatása alatt, nem igen volt ez a legfontosabb dolog. A szemerkélés ellenére nekivágtunk. Persze az út a varázsából így sokat veszített. Változatlan információáradatot kaptunk a Szent László legendákról, a mászóutakról, a Hesdátról a Balika várról. A Tordai-hasadék a kilátó felől A szemetelő eső rendkívül csúszóssá tette az utat. A négy hídon való átkelés után aztán lassan kiértünk a peterdi oldalra. Innen természetesen csepergő esőben be a faluba, (Magyarpeterd, ahol a nevével ellentétben nem él egy magyar sem) buszra szálltunk és irány Torda. Útközben a Szent László forrásnál megálltunk, megtekinthettük az autópálya építést is. Szépen beérkeztünk a városba, ahol első állomásunk az újtordai erődtemplom. Bementünk, a fiatal lelkész úr bemutatta a négyszáz fős gyülekezet templomát. A református erődtemplom Innen 400 méterre a sóbánya. Nagyon rákészültem erre. És mit ad Isten: áramszünet! Akkor még úgy tudtuk pár perces. Vártunk. Aztán átmentünk az Ótordai részre, egy parkírozóba, ahol újra csak vártunk. Utolértek a rendőrök is, mivel egyik túratársunk elmaradt, és rögtön riasztotta őket. (Csaba bácsi a nap végén csatlakozott csak hozzánk, a strandon.) Nagy sokára elindultunk és körbejártuk a régi főteret. Megnéztük az ótordai katolikus templomot az országgyűlések helyszínét. Itt mondták ki 1568-ban Európában elsőként a vallásszabadságot. Aztán tovább református templom és vissza a főtéren a buszhoz. Az Ótordai katolikus templom Az Ótordai református templom A sóbánya még mindig sötét, így irány a strand. Ez sósvizű nagy betonmedence. Mindösszesen három gyermek és egy felnőtt úszkált. Mert az eső változatlanul szemetelt. A sör 2,40 ami meg már egészen európai. Beültünk a sörsátor alá, és akkor megint leért az eső lába. Egy igen parázs zivatar jött, ami elmosta a program további részét, a honvédtemető megtekintését. De azért így is szép volt a nap, hazafelé már teljesen megszáradtam. Az esti patakban mosdás, kajálgatás és a többiekkel való beszélgetéssel telt el. Aztán újfent patakcsobogás, tücsökzene. Augusztus 03. Csütörtök A mai napra a Tábor-Torockó-Székelykő-Tábor utat választottuk. Kiírás szerint 10 km és 600 szint. Viszonylag későn indultunk, 8 óra harminc, ami azért mégse olyan késő, hiszen ott egy órával előttünk járnak. Túravezetőnk Székely Lavotta volt, ami név egy talpraesett menyecskét takart. A műútról hamar balra tértünk a kaszálóra, hiába a bakancsos nem szereti a betont koptatni. Az első megálláskor Lavotta jópofán bemutatta a fölénk magasodó hegyet, és az alattunk elterülő falut. No, hát ez a Székelykő Komótosan beballagtunk a faluba, megnéztük a vízimalmot, majd a templom előtt szétszéledtünk. A vízimalom Egykerekes, felülcsapós Torockói szobabelső Volt aki a múzeumot nézte meg, mi körbejártunk. Felső piaci házsor, a vajor, a lelkészház, a A felső piacsor házai Kriza János Művelődési Otthon, bolt. Szóval a falu egy kis része. Az unitárius templom mellett 4 hívő(!) részére frissen építik az ortodox templomot. Persze nem ezt kell meglátni. A falu Európa Nostra díjas. Kicsit csalódtam, mert megjelent az ungarische folklór faragott-égetett, nagymagyarországos kirakodás, és drága. Például egy képeslap 4 lei, amit később 2,5-ért vettem meg. A szétnézés után a forrásnál vízvétel, névsorolvasás majd irány a hegy! A Nagy árok méltó az elnevezéséhez, egy nagy kőfolyás. Itt a társaság szétszakadhatott. Mindenki a saját tempójában haladhatott felfelé. Mi a sor végére maradtunk, mert nem volt értelme a versenynek. Látnivaló meg bőven. Lassacskán felértünk a nyeregbe, jobbra a kereszt fölött még a csúcs, balra a várhegy. De előtte pólócsere ( az 500 szint és a 30 fok feletti hőmérséklet azért megtette a magáét)és ebéd. Aztán felballagtunk a csúcsra. Itt természetes csúcsfotó. Szemben az Ordaskő, alattunk 600 méterrel a falu. Vissza a kereszthez, és aztán a lankáson, egy nagy kerülővel a tábor felé indultunk. Útközben pihenő volt, a kaszálóra érve feltűnt már a tábor. Itt már elbúcsúztak a túravezetőink, mehettünk szabadon. Szép napunk volt. 14 km és 700 szint. Este a táborban aztán megint a szokásos csevegés, és alvás. A háttérben a Székelykő, előtérben meg két jópofa, egy bak, egy csacsi Augusztus 04. Péntek A tegnap esti történetek után / Almássiné Valika + Izsépné Jutka / kicsit félve indultunk a jó előre kiválasztott túrára, ami a Bélavára körút volt. Kicsit ludasnak érzem magam az ügyben, mert az eredeti kiírásban elírás történt, és azt a helyszínen nem ellenőriztem vissza. Így a mai nap 15 km táv és 900 m szintet jelentett papíron. ( eredeti kiírás 15 km és 600 szint). A túra a későn indulók közé tartozott, szintén fél kilenckor vágtunk neki. Buszoztunk rendesen a Topánfalvi úton, ahonnan egyszer csak letértünk jobbra. No, itt már út se nagyon volt. A patak mellett lassan döcögtünk a végállomás felé. Útközben megálltunk a kolostornál, megnéztük azt kívülről. Kicsit tényleg emlékeztet a máramarosi kolostorokra. Leballagtunk a csodaforráshoz is. Aztán már újra a busz és lassan megérkeztünk a túra kezdő és egyben végpontjához. A patak mellett felfelé indultunk, egy kicsit talán erőltetett menetben. Aztán pihi, és nekikezdtünk a mászásnak. Egy gyönyörű Teleki-virágos kaszálón nyomultunk felfelé, egy majdnem az útba épült nyaraló mellett, majd a cseresznyefa alatt pihenő. Itt már fél liter izzadság lejött. De a neheze még ezután jött! Egy erdős szakasz után, egy kis sziklamászás, utána újra erő és csak egyre feljebb! Az izzadság meg csak folyt-folyt. Az utolsó forrás után kiértünk az elhagyott móc házakhoz, és innen még mindig csak a felfelé. Jobbról bejött a képbe a kakastaréjhoz hasonlító szikla, amit szépen körbejártunk. És nagysokára a boróka fenyővel tűzdelt fennsík, ahol még egy kicsit kellett felfelé menni. Felértünk a Bélavára tetejére, ebéd, telefonálás, csúcsfotó. Utána meg kapkodás, mert az égető napsütés után az Öreghavas felől megdörrent az ég. Hirtelen sürgőssé vált a lemenetel! Igaz előtte még a legelésző tehenek között lavíroztunk, és azért csak ki-ki pillantottunk a völgyre. Idő volt még egy-egy fotóra is. (turbános liliom!) Egy fenyveshez érve az eső is utolért, igaz itt még csak csepegéssel. A lefelé menet néha nehezebb a kapaszkodásnál, így bizony a fáradt láb már nem úgy szalad ahogy elvárná az ember. Bekerültünk egy bükkösbe, ahol aztán már zuhogott. Itt nincs mit tenni, várni kell! Leguggoltunk, folyt a víz patakokban. Tőlünk kb 10 méterre egy fiatalokból álló csoport volt, az egyik fiú nekitenyerelt a fának. Egyszerre csak hatalmas fény és egy hatalmas robbanás! Ez ide csapott le! Villant át rajtam. De már láttam, a szemem sarkából, hogy a fiút megdobta a villám, előttünk meg fél méterrel elszáguldott egy fényes valami. Kellett pár pillanat, míg észhez tér az ember egy ilyen dolog után! Hála Istennek senkinek nem lett baja, az eső is csendesedett, így folytathattuk a lefelé menetelt a hegyről. Egy jobbra ívelő nagy kanyarodás után, már a móc kaszálókon jártunk, visszanézve a táj gyönyörű. A Bélavára nagy barlangja igen látványosan sötétlett már felettünk. A nagy kaszálókon levergődtünk, ami nagy fegyverténynek minősült. A vizes fű ugyanis csúszik, mint a jég. Így az utolsó szakasz már egy erdőfélébe futott, itt fától-fáig haladtunk. Lassan leértünk a patak partjához. Átöltözés és hajrá! – irány a busz. Ami azért testvérek között is négy km-re volt. Szép csendesen kéz a kézbe ballagtunk és a boltból még két Ciuc-i sört is legyűrtünk. Elfáradva,17 km és kb 950-1000 szint után, elázva de élményekkel telve buszoztunk a táborig. Itt aztán meglepetés várt. Nemcsak a Bélaváránál volt vihar, hanem a környéken mindenütt. A tábor sem volt kivétel. A sörsátrakat felborította, szétszaggatta. A mobil WC-ket is felborogatta, sok sátor beázott. A mi pavilonunk a csodával határosan, de túlélte az égzengést. Igaz csak azért, mert a szomszédos sátrakból Kósáné Marikáék az alá menekültek, és tartották. Így is két sarokelem tört és a csövek is kinyíltak egy-két helyen. Vacsoráztunk, végigbeszéltük a nap eseményeit és álomra hajtottuk a fejünket. Augusztus 05. Szombat Erre a napra nem volt tervezve hivatalos program. A Szövetségi szervezésként a honismereti túrákból a Brád-Vajdahunyadvára-Déva- Nagyenyed - Tábor lehetőség volt, ami 1100 Ft befizetését jelentette. A gond az volt, hogy az egész útvonal több mint 300 km volt, amit végigülni sem kis teljesítmény. Ráadásul már reggel öt órakor indulás volt. Mi a tegnapi megpróbáltatás után úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk. Így bementünk Torockóra, vásárolgatni, szétnézni. Készültünk az esti bulira, tábortűzre. A nagy várakozás közbe aztán csendesen eleredt az eső. A szomszédos sátrak már szedelőzködtek. Vágjunk neki mi is! – döntöttünk hirtelen. A sátor lebontása, összecuccolás rutinosan húsz perc alatt megvolt. Búcsúztunk a tábortól. Irány haza! Az eső már rendesen esett. Aztán a tordai útkereszteződésnél láttuk azt a Daciát, amelyik néhány perce előzött meg. Ott állt egy kicsit összetörve. Végigszaladtunk Tordán, viszonylag jól beértünk Kolozsvárra. Itt azért volt egy kis elterelés, de a villamos síneken való lavírozás meghozta az eredményét. Kitaláltunk Kisbács felé. Az eső meg esett. A Meszes szerpentinjén meg beleakadtunk a felhőbe. A látótávolság nem volt több mint 5 méter. A kamionok is igen óvatosan jártak. Keltek. Zilah után egy kicsit csendesedett, és Erdődnél már ki is tudtunk szállni a kocsiból egy kis pihenőre. Aztán Szatmárnémeti és a határ. Itt álltunk kb 40 percet, de utána már az itthoni aszfalton gurultunk. Egészen Baktáig szemetelt. Hazaértünk. Épen- egészségesen. Fáradtan. Jó volt. A tábornak 1163 lakója volt. Jövőre az EKE Marosvásárhelyi osztálya vállalta a XVI. Vándortábor rendezését. Tehát 2007. augusztus első hetében újra találkozunk. Szöveg: Kovács István Fotók: még a gépben ☺, a szövegköziek a www.ekemvh.ro, a www.karpatok.info és az www.erdelyiturimus.hu oldalakról. |