Mala Lodina - Kassa (27 km)

Felsőkéked - Hernádszurdok (23 km)

Már több mint 25 éve május végén jó néhány evezni tudó és szerető vizitúrázó összejön Hernádszurdokon a keresztgát melletti vízügyi telepen. Így volt ez az idén is, de most június 3-án. 45-en - 27 hajóval gyűltünk össze.

Az ecseriek és a mosonmagyaróváriak jóval korábban érkeztek, és ismerkedtek a gyönyörű zempléni tájjal. A nyíregyházi Papírhajósok kissé feljebb önállóan táboroztak 11-en.

A gépkocsivezetőkkel együtt összesen 60-an voltunk. Debreceni, miskolci, gönci, budapesti és zömében nyíregyházi vizitúrázók. A kellemes nyári estén a gátőrház kertjében igen sok szúnyog is csatlakozott hozzánk.

Hernádszurdokon, a gát fölött az átemelést jelző kék alapon fehér nyilat festettük fel egy nagy fára, mert a korábban elhelyezett tábla eltűnt.

Szombaton reggel 7 órára már menetkész volt a csapat. Még felraktunk egy kajakot az utánfutóra. Megszerveztük a kocsifordulókat és irány a határ. Nyolc óra előtt már Szlovákiában voltunk.

Kassa előtt összevártuk a csapatot, hogy átvezessük őket a nagy városon. Hernádtihany-nál (Tahanovce) megnéztük a kiszállás helyét. Néhány kocsit ott hagytunk, hogy kevesebb sofőrt kelljen visszaszállítani.

Mala Lodina / Kislodna /

A meleg napsütésben a levegő 28 – 31 °C-os lett. A víz hőfoka a sör hűtésére éppen alkalmas: 15 ° C. A vízállás is kitűnő, ½ méterrel magasabb a szokásosnál, így Aboskőszegnél 165 cm, 19 % volt. Ennek köszönhetően alig kellett evezni, és akadályt kerülgetni. Egy – a kiírást komolyan nem vevő kezdő páros - nem akart fürdeni, ezért túravezetői segítséggel partra tette kenuját és nem evezett tovább.

A gyors, ám akadálymentes vízen 12 km evezést követően 13 órakor Kysak (Aboskőszeg) felett ebédeltünk. További jó óra alatt 7 km után már a Drustevai (Hernádszentistváni) keresztgátnál újra összejött a csapat. Hamar megérkeztek, így mehettünk tovább. Nem egészen 1 óra alatt sok vikkendező kassai között érkeztünk meg a hernádtihanyi (Tahanovce) hídhoz. A kb 26 km-t 3-4 óra alatt megtettük így 16-17 órára már a közeli sörözőben voltunk. Néhányan áteveztek a híd alatt, ami most teljesen veszélytelen volt. Az egész úton, a sellőkön mindössze 2-szer kaptam néhány liter vizet, pedig a hullámkötényt nem tettem fel.

Még napsütésben érkeztünk vissza Hernádszurdokra. A szél miatt alig volt szúnyog, mégis indult a szabadtűzi főzőcskének álcázott füstölős szúnyogriasztás.

Pihenésképpen, folytatva az előző napi technikai munkát, új eligazító táblák kerültek a gátőrház kerítésére - remélve, hogy talán ott tovább maradnak.

Csendes záporral fűszerezett éjszaka után felhős időre ébredtünk és 9 órára már megérkeztünk Felsőkékedre a Topoja-szegbe, gépkocsikkal egészen a Hernádig, így nem kellett a hajókat cipelni. A 116 fkm-től 11 órakor már elindultunk, eveztünk a jóval lassúbb, melegebb és szintén akadálymentes vízen. Azért 2 hajónak mégis sikerült borulni rövidesen az elindulás után. Ezt követően is volt még 2 borulás. Pedig – az esti eligazításon hallottak után - néhányan nem mertek elindulni. A hagyományaiknak megfelelve, az előző napon a Papírhajósok is borultak ezen a szakaszon egyszer. Sajnos az induláskor eleredt csendes eső egész úton elkísért bennünket. Délután 2-3 óra között már napsütésben érünk vissza Hernádszurdokra. (93 fkm) Az átemelést jelző táblánál szedtük ki a hajókat.

A mosonmagyaróváriak még maradtak, másnap tovább eveztek. Nagyon élvezték a kellemes szép Hernádot, de nem csak ők, valamennyien.

Hrenkó Péter tapasztalt vizitúrázó leevezett a keresztgáton, rossz helyen, így borult és majdnem ott maradt a vízhengerben. Nem volt a mentése megszervezve, nem volt bukósisakja és mentő mellénye. Szerencsére 1 perc után ő is és a hajója is épen megúszta. Egy életre megtanulta, hogy nem célszerű könnyelműsködni.

Szeptember eleji Hernád túrára mindenkit, a kezdőket is várunk.